Ágota és István, esküvő, Ózd

A múlt héten esküvőre votlam hivatalos fotózni. Ágotáékat már régóta ismerem külön-külön is :) Így nagyon örültem annak, hogy én fotózhattam őket. A feladat nem volt egyszerű, mivel "szokványos" (tavas, fás, zöldes stb.) képeket nem akartak. Szerencsére találtam egy helyszínt esküvőhöz még a tél folyamán, ami tetszett nekik is - mivel illett az elképzelésikhez. A fotózkodás másik helyét viszont nem láttam, oda csak ők mentek el - én akkor kertipartiztam az oviban. Néhány képet azért készítettek és át is küldték nekem, hogy nézzem meg, mit szólok hozzá - oda voltam meg vissza. Köszönhetően annak, hogy itt Ózdon megszűnt a gyár és a kedves feketébb polgártársak szorgos hangyaként szétkapták a maradék mágnesezhető részét, igen sok rom maradt ránk. Már csak ki kellett használni. Az esküvő további része sem volt igazán szokványos - a polgári részt már letudták a héten, volt egy vacsora a családnak, rokonságnak és egy ereszd el a hajam buli a haveroknak, munkatársaknak.

Ágota és István - Hamarosan

Noémi és Jancsi

Egy kicsit kilóg a lóláb a mostani bejegyzésnél. Ugyanis Noémi és Jancsi már házasok. És azon szerencsés emberek közé tartoznak, akik tengerparton mondták ki a boldogító igent. Mivel Jancsi az unokabátyám, így meg is haragudtam rá, hogy nem hívott meg senkit a családból az esküvőre. :) De legalább néhány képet láthattunk róla.
Noémivel abban maradtunk még régebben, hogy majd készítek róluk képeket - meg talán itthon is akarnak valami esküvő félét, de az még ki tudja, mikor lesz. Most itthon vannak - mivel nem Magyarországon élnek/dolgoznak, így gyorsan összehoztunk egy fotózást Szilvásváradon. A hétvégére az összes időjós jó időt jövendölt - hát nem jött be. Az a szerencse hogy nem esett, mert még akkor azt is elnézték volna. Így csak a napos, meleg idő ment mellé. Áprilisi idő, jó szeles, a Napot nem is nagyon láttuk, ha láttuk is, nem volt benne köszönet.
A fotózás is elég kalandos volt. Sikerült majdnem elhagyni Noémi fotóstáskáját Rönével. Ő az, aki mindenütt ott volt velük és le is lett fotózva. Szóval eszmei értéke van. Nem tudjuk milyen csoda folytán, de a táskát, ahol hagytuk, ott is találta meg Jancsi. Senki nem nyúlt hozzá. Egy kis kocogással el is ment érte, meg vissza is hozta. Nagyon jól nézett ki, szépen felöltözve futkározott a völgyben egy fotóstáskával :)
Egy kis séta és néhány kép után olyan szeles-hűvös idő lett, hogy jobbnak láttuk ha befejezzük a fényképezkedést és inkább harapunk valamit. Találtunk egy pizzériát - nem volt nehéz, a völgy alja tele van velük. De ilyenben nem nagyon jártunk. Jancsi már kb. 16 éve pincérként dolgozik, illetve a vendéglátáshoz már gyerekkora óta köze van, de még ő is meglepődött, milyen kedvesen, udvariasan fogadtak, hozták az enni-innivalókat. Meg is jegyezte, hogy magyarul ilyet még nem hallott.
Az időjárást leszámítva így egész jó lett a szilvási kirándulás.